English version


A VOLVO személygépkocsi gyártó részleg történelmének egy kis szeletét tekintjük át, az utolsó hátsókerékhajtású típusok és az első fronthajtású típusok megjelenésének az időszakát. 1982-ben kihozták – a kettes sorozat utódjaként – a régóta várt 760-ast, mely az egyik legsikeresebb nagyautója, zászlóshajója lett a gyárnak. A méltán népszerű típus tovább élt a 940-960-S90/V90-esben (lásd a 760 és a 960-as oldalakat!), mint az utolsó klasszikus hátsókerékhajtással rendelkező VOLVO. A 2001-ig gyártott VOLVO személygépkocsi típusok darabszámának alakulása ITT! Már a nyolcvanas évek elején a tervezőasztalokon megjelent a klasszikus hátsókerék hajtás mellett a fronthajtás (LCP 2000 tanulmányautó). A VOLVO elindította a Galaxy I (12). és II. projekteket, ezek eredménye a négyes típuscsalád és a 850-es volt. Az LCP, az alsó középkategóriás négyesek és a középkategóriás 850-es indította el a svéd céget a fronthajtás már kiforrott útján.


a cég életében a 480-as volt. 1985 októberében mutatták be Genfben, forgalmazása 1986-ban kezdődött. Időrendben a 480-ast követte a kompakt ötajtós 440-es és végül a négyajtós, konzervatívabb formájú 460-as zárta a sort 1989-ben. Az alsó középkategóriás elsőkerekes négyesek a hollandiai Bornban készültek, a gyártási ciklusuk 12 év volt. Gyártásukat 1996-ban szüntették be, a típus utódja a Mitsubishi alvázra épített S/V40-es lett. Legnagyobb eladási darabszámot a 440-es ért el, a második a legutoljára bevezetett 460-as volt (a gyártott darabszámok ITT!). Korát messze megelőző formai és technikai újításai ellenére a legkevesebb a legelsőként bevezetett 480-asból készült. A veteránkorú, megkímélt állapotú 480-asok egyre keresettebbek, áruk folyamatosan emelkedik.


a Renault-Peugeot-Volvo együttműködés több évtizedes múltra tekint vissza; ennek egyik látványos eredmény volt a V6-os PRV erőforrás, amely a 760-asokba is bekerült, de a DeLorean sportautóba is ezt szerelték. A 340-360-asokban is Renault motorok/váltók kerültek, a négyesek szintén francia R19-21-esek négyhengeres blokkját kapták. A benzinmotoros változatok között volt karburátoros, központi és hengerenkénti befecskendezős változat, került rá turbófeltöltő töltőlevegő hűtővel ; 1.6-2.0 hengerűrtartalom közötti motorok készültek. 1994-ben vezették be az 1.9 TD-t, ez egy Renault gázolajos erőforrás volt. A mechanikus kéziváltó szintén francia, 15 féle áttételezéssel rendelkező változata van. Az automata fokozatmentes CVT váltó „saját” (DAF) fejlesztés, volt még ZF4 automata váltóval szerelt változat is.


a fronthajtású autók MacPherson futóművét használja a négyescsalád is. Az első futómű egy segédalvázkerethez csatlakozik, erre került a motor. A motorbakok és a motortérben beépített rezgéscsillapító kis teleszkóp hatásosan szűrik a vibrációkat. A szervós-fogasléces kormánymű nem a legközvetlenebb, de teljesen megfelelően teszi a dolgát. Fokozottan óvni kell a korróziótól a motortartó bölcsőt, hajlamos a korrodálásra, ezután már könnyen törhet! A főleg városi használatban lévő autók kormányműje folyhat, felújítással meghosszabbítható a hasznos élettartama.

A stabilizátorrúd reakciórudakon keresztül csatlakozik a futóműhöz. A hátsó futómű a lehető legegyszerűbb/legolcsóbb merevhidas konstrukció, tekercsrugókkal, stabilizátor- és reakciórudakkal. A híd négy lengőkaron keresztül csatlakozik a kasztnihoz, illetve az oldalirányú mozgását a Panhard rúd hivatott megakadályozni. A 480-440 T-hez alapfelszereltség volt a hátsó hídhoz a stabilizátorrúd stabpálcákkal; ez a szívómotorosoknál extraként szerepelt.


A fékrendszer kétkörös, több változat létezik, ABS nélküli, ABS/TRACS rendszerűek. A féktárcsák tömörek, van hűtött változat is elől, a hátsó fékek is tárcsásak, de van dobfékes változat is.


önhordó, részben galvanizált, a 480-asnál sok műanyag karosszéria elemmel: a tömegcsökkentés érdekében műanyagból készült a teljes motorháztető, az oldalablakok elemei, az alsó motorborítás, az első-hátsó lökhárítóhéjak. Mindhárom típus oldalsó ajtói extra erősítést kaptak, nagy szilárdságú acélcsövek kerültek beépítésre. A tetőrész erősített, az utascellát, az utasokat maximális védelmet biztosító, tervezett első és hátsó gyűrődőzónák védik a frontális és az oldalsó ütközéskor.

A karosszériák fényezésekor használt színek száma folyamatosan bővült egészen 1995-ig, lásd a 480-asnál használt színkódokat 1986-1995 között (Forrás: volvo480clubeurope).


a kilencvenes évek elején az alsó-középkategória egyik legkiforrottabb belterét tervezték meg a svéd-holland mérnökök. Emberközpontú minden, az ergonómia-kényelem-biztonság vezette a tervezőket. A biztonsági fejtámlás első ülések széles skálán állíthatók, az ülésmagasság és a hátlap feszessége testre szabható. A hátsó ülések is fejtámlásak, 1/3-2/3 arányban dönthetők. A 480-asban a hátsó ülések támláinak szöge két fokozatban állítható. Felszereltségtől függően az oldalablakok motorosan mozgathatók, központi zárral és riasztóval, pollenszűrővel szereltek az autók. A belső kárpitozás plüss, félbőr és bőr változatainak színskálája változatos.


A négyesek története (1985-1996)


480

  • Hossz: 425,8 cm
  • Szélesség: 170 cm
  • Magasság: 131,6 cm
  • Tengelytáv: 250,2 cm
  • Tömeg: 1 040 kg
  • Gyártott db.: 80 464

440

  • Hossz: 431 cm
  • Szélesség: 168,6 cm
  • Magasság: 140,4 cm
  • Tengelytáv: 250,4 cm
  • Tömeg: 1 053 kg
  • Gyártott db.: 359 382

460

  • Hossz: 440,5 cm
  • Szélesség: 168,6 cm
  • Magasság: 137,9 cm
  • Tengelytáv: 250,4 cm
  • Tömeg: 1 054 kg
  • Gyártott db.: 220 415

Forrás


A honlapon szereplő anyagok, képek a “Volvo Car Corporation” és a magyarországi Volvo tulajdonosok szellemi tulajdonát képezik!